http://www.bonjovi.com

 Az 1980-as évek elején John Bongiovi a híres New York-i Power Station stúdióban dolgozott kisegítőként. Ez a munka számára nem a takarításról és kávéfőzésről szólt: sokkal inkább arról, hogy bepillantást nyerhetett a zenei élet sűrűjébe, valamint munka után saját szerzeményeit is rögzíthette a stúdióban. Az így felvett demókkal sorra járta a kiadókat, mígnem rátalált a WAPP nevű rádióra, amely épp egy olyan lemezt készült kiadni, amin helyi előadók felvételei szerepelnek. Johnnak sikerült rávennie őket, hogy egyik szerzeménye, a "Runaway" helyet kapjon az albumon.

Ennek köszönhetően a szám és John egy csapásra híres lett. Azonban volt egy probléma: nem volt együttese. A Runaway-t néhány ismerős zenésszel vette fel, most viszont szüksége volt egy igazi együttesre. Megkereste hát egy régi barátját, a billentyűs David Bryant, Tico Torres dobost és Alec John Such basszusgitárost, akik mind igent mondtak John felkérésének. Egy fellépésük alkalmával találkoztak Richie Sambora gitárossal, akit rögtön be is vettek a csapatba. Aláírtak egy lemezszerződést a Mercury Records-szal (az ő javaslatukra változtatta meg John a nevét Jon Bon Jovira): így megalakult a Bon Jovi.

1984 februárjában megjelent a "Bon Jovi" névre hallgató albumuk, amely tartalmazta az amerikai Top 40-be bekerülő Runaway-t. A második kislemez, a "She Don't Know Me" megjelenésével turnéra indultak: az USA-ban a Scorpions, míg Európában a Kiss előzenekaraként léptek fel. Japánban, ahol az album aranylemez lett, saját koncerteket adtak.

A turné után gyorsan stúdióba vonultak és felvették az 1985 áprilisában megjelent "7800° Fahrenheit" albumot. A lemezről 3 kislemez jelent meg: az "Only Lonely", az "In And Out Of Love" és a "Shot Through The Heart". A hozzájuk készült klipeket rendszeresen adta az MTV. Ismét turné következett: az élő fellépések lehetőséget adtak arra, hogy az együttes csiszolhassa színpadi megjelenését.

1985 vége felé energiával feltöltődve kezdtek bele a harmadik album megírásába. A lemez dalait hat hónapi megfeszített munkával a kanadai Vancouverben vették fel. Júniusban megjelent a "Slippery When Wet", a róla elsőként kimásolt kislemez, a "You Give Love A Bad Name" első lett a Billboard listán. Nem volt ez másképp a második dallal sem: a "Livin' On A Prayer" 4 héten keresztül vezette a slágerlistát. A harmadik kislemez, a "Wanted Dead Or Alive" sokak szemében mindmáig a Bon Jovi himnusza. Az albumról negyedikként kimásolt kislemez a "Never Say Goodbye" lett. A Slippery When Wet albummal, amely 94 hétig volt a Billboard listán, ebből 8 hétig az első helyen, a Bon Jovi nemcsak megalapozta hírnevét, de sokkal szélesebb körben tette ismertté az általa képviselt dallamos rockzenei stílust, a pop metált.

A Slippery When Wet után a Bon Jovi népszerűsége az egekbe szökött. Folyamatosan játszották számaikat a rádiók és a zenei tévék, a koncertjeikre pedig lehetetlen volt jegyet kapni. Az MTV Video Music Awards díjkiosztóján Jon és Richie gitárral a kezükben előadták a Wanted Dead Or Alive-ot és a Livin' On A Prayert akusztikus változatban. Szakmabeliek szerint ez adta az ötletet az MTV-nek az Unplugged-sorozat elindítására.

1988-ban a Bon Jovi visszautazott a vancouveri stúdióba, hogy felvegyék a következő lemezüket. Októberben megjelent a "New Jersey", amelyről az elsőként kislemezre kimásolt "Bad Medicine" azonnal a slágerlisták élére került. Sorban jöttek a kislemezek: "Born To Be My Baby", "Lay Your Hands On Me", "I'll Be There For You", valamint a "Living In Sin". Az utóbbihoz készült videoklipet az MTV betiltotta, de az újravágott változatot elkezdték játszani. A New Jersey volt a legelső olyan, a nyugati világban kiadott album, amelyet hivatalosan is megjelentettek a Szovjetunióban.

A New Jersey albummal a Bon Jovi világ körüli turnéra indult: 1989-ben és 1990-ben 150 koncertet adtak a világ minden táján. A hosszú turnézás azonban nem volt túl jó hatással az együttesre: a kimerült bandatagok különösebb tervek nélkül érkeztek haza a turné után.

Az együttes körüli kérdőjelek számát tovább növelte, hogy mind Jon, mind Richie szólólemezt adott ki. Jon aztán 1991-ben úgy gondolta, ideje rendet rakni a Bon Jovi háza táján: a menedzsmentet kirúgta, az együttes tagjait pedig összehívta egy újabb vancouveri stúdiómunkára: ennek eredményeképp 1992-ben megjelent a "Keep The Faith".

Bár a már korábban említett pop metál stílus leáldozóban volt, a Bon Jovinak, a kritikák ellenére sikerült bebizonyítania, hogy még mindig ott van a könnyűzene élvonalában. A címadó dal után megjelentetett "Bed Of Roses" című ballada is szép sikereket ért el a listákon. Klip készült még az "I Believe", az "In These Arms", az "I'll Sleep When I'm Dead", valamint a "Dry County" című dalokhoz. Ezzel az albummal is a nyakába vette a világot az együttes: a turné során számos olyan országba (közöttük Magyarországra) látogattak el, ahol korábban még nem léptek fel.

Sok együttes kötelező kellékként értékeli a válogatásalbumok kiadását, amit általában a lemezkiadók forszíroznak. Nos, a Bon Jovi elmondhatja magáról, hogy az 1994-es "Crossroad" névre hallgató best of albumuk kiadása minden szempontból jó lépésnek bizonyult. Az albumon, 13 nagy sláger mellett két új felvétel is helyet kapott. Az "Always" a Bon Jovi egyik legnagyobb slágere lett: miatta rengetegen vették meg az albumot, olyanok is, akik korábban nem voltak az együttes rajongói. A régi nagy slágereket hallva azonban egyre többen voltak, akik beszerezték a régebbi albumokat: kisebb Bon Jovi-lázat indítva el ezzel. Szépen teljesített az albumon található másik szám is, a "Someday I'll Be Saturday Night", amelyhez szintén készült videoklip. Ám minden örömben van valami üröm is: miközben az album remekül fogyott, a basszusgitáros Alec John Such úgy döntött, otthagyja a Bon Jovit. Helyére - mindmáig ideiglenes jelleggel - Hugh McDonald lépett.

Alig csengett le a Crossroad-láz, a Bon Jovi új stúdióalbummal jelentkezett. 1995-ben megjelent a "These Days", rajta olyan slágerekkel, mint a "This Ain't A Love Song" vagy a címadó dal. A többi kimásolt kislemezen ("Hey God", "Something For The Pain", "Lie To Me") is látszik: ezen az albumon rengeteg különböző zenei stílus hallható. Természetesen a These Days-szel is világ körüli turnéra ment az együttes: a híres londoni Wembley arénában három teltházas koncertet adtak.

A turné után ismét pihenőre vonult a Bon Jovi. Ellentétben a New Jersey utáni pihenővel: előre eltervezték, hogy pár évig szünetet tartanak. A pihenőt mindegyik bandatag hasznosan töltötte: Jon, Richie és Dave szólólemezt adtak ki, Tico pedig művészkörökben elismert festőként és szobrászként is bizonyította tehetségét.

1999-ben találkoztak újra az együttes tagjai: az EDTV című filmhez rögzítettek egy betétdalt, a "Real Life"-ot. Ez azonban semmiképp sem nevezhető nagy visszatérésnek, hiszen a dal nem zavart sok vizet. Éppen ezért az új album megjelenése előtt többükben kétségek merültek fel: mi lesz, ha ennyi idő után már senki sem lesz rájuk kíváncsi...

Aztán amikor 2000 tavaszán megjelent az "It's My Life", egyszerre eloszlott mindenféle kétség. A "Crush" albumról elsőként kimásolt kislemez óriásit durrant, szépen megnyitva az utat a Bon Jovi újabb menetelése előtt. A lemezből 7.5 millió példány fogyott világszerte, és szépen teljesített a két másik kislemez, a "Say It Isn't So" és a "Thank You For Loving Me" is.

Ha Bon Jovi lemez, akkor turné: a Chrush turné anyaga megjelent DVD-n, illetve egyes felvételeket felhasználtak a 2001-ben megjelent "One Wild Night Live: 1985-2001" című albumukhoz, amely az együttes legemlékezetesebb élő fellépéseit örökíti meg. A lemezen helyet kapott az előző album egyik felvételének, a "One Wild Night" újrakevert változata is, amelyhez videoklip is készült.

A 2001. szeptember 11-i, New Yorkot ért terrortámadások mély nyomot hagytak az együttes tagjaiban: számos jótékonysági eseményen felléptek. A 2002-ben megjelent "Bounce" albumon található "Undivided" című szám is ennek a napnak a töreténéseit dolgozza fel. Az albumról 3 kislemez jelent meg: az energetikus és rögtön a listák élére kerülő "Everyday", valamint a "Misunderstood" és az "All About Loving You".

2003 őszén érdekes kísérletbe vágott bele az együttes: stúdióba vonultak, ahol legnagyobb slágereiket teljesen új hangszerelésben rögzítették. Az eredmény a "This Left Feels Right" című album lett